Bevezetés

A veszteség egyetemes emberi tapasztalat – előbb-utóbb mindannyian szembesülünk vele. Legyen szó közeli vagy távoli hozzátartozó, rokon, ismerős haláláról, házikedvenc elvesztéséről, szakításról, válásról, az egészség vagy a munkahely elvesztéséről – mindannyian átéljük valamilyen formában. A szakirodalom több, mint 40 féle különböző veszteségtípust különböztet meg – vagyis a gyász jóval több, mint “csak” haláleset utáni állapot.

És mégis – a gyász gyakorlatilag tabusított téma, szinte teljesen eltűntek a gyászt természetesen kísérő szociális rituálék és normák, ezért sokan egyedül maradnak az érzéseikkel. Ez viszont magát a gyászt nem tudja eltüntetni. Ezért fontos beszélnünk róla, mert csak így érthetjük meg, mi zajlik bennünk veszteség idején.

Mi az a gyász és mit jelent a gyászfeldolgozás?

De tulajdonképpen mit is jelent akkor a gyász? Legegyszerűbben összefoglalva: a gyász a veszteség által kiváltott érzelmi reakciók és magatartások összessége. Sokan gondolják, hogy a gyász csak a halálhoz kapcsolódhat – a definícióból is látszik, hogy ez nem így van. Bár minden gyász egyedi, hiszen minden ember és minden emberi kapcsolat is egyedi, ugyanúgy gyászt élünk át egy haláleset kapcsán, mint munkahelyünk elvesztése vagy egészségügyi állapotunk megváltozása miatt. 

És mit jelent akkor a gyászfeldolgozás? Általános értelemben a gyászfeldolgozás azt jelenti, hogy a veszteséggel és az ahhoz kapcsolódó érzéseinkkel tudatosan foglalkozunk, és lépésről lépésre megtanuljuk beépíteni az életünkbe azt, ami történt – úgy, hogy közben képessé váljunk újra jelen lenni a saját életünkben. Maga a Gyászfeldolgozás Módszer® viszont egy cselekvésprogram, melyet az Amerikai Egyesült Államokban dolgozott ki John W. James és Russel Friedman – több mint 30 év munkája és tapasztalatai alapján. A módszert a Gyógyulás a gyászból című – magyar nyelven is megjelent – könyvükből ismerhetjük meg részletesebben. Annak elsajátítása és alkalmazása viszont képzett specialisták vezetésével történik egyéni vagy csoportos környezetben – a program végére a veszteséget átélt személyek hatékonyan feldolgozzák érzelmeiket és visszanyerjék a teljes és boldog élethez szükséges erejüket és energiájukat.

A gyász szakaszai – tényleg ennyire egyszerű?

Rengeteg elméletet és véleményt láthatunk könyvekben, filmekben, a közösségi médiában arról, hogy hogyan néz ki a gyász, mik a fázisai, mik a “normális” dolgok és érzések a gyászolók életének ezen szakaszában. Ez az egyik oldalról segítséget nyújthat a gyászolóknak, adhat egy iránymutatást. A másik oldalról viszont romboló hatású is lehet, hiszen torz képet és irreális elvárásokat mutathat be a gyászról. 

Elképesztően fontos kihangsúlyozni, hogy minden gyász más. Minden ember más, minden emberi kapcsolat és minden élethelyzet egyedi – nincs két azonos élmény. Sem a gyász időtartamára, sem a fázisaira vagy szakaszaira, sem annak a feldolgozására nincs egy univerzális, mindenki esetében alkalmazható “recept” vagy “norma”. 

Ettől függetlenül ismerünk általános gyászreakciókat és “fázisokat”, amelyek gyakran jelentkeznek veszteségeink feldolgozása során. Ezeket inkább kapaszkodóknak, semmint kötelező forgatókönyvnek kell tekintenünk – nem mindenkinél jelentkeznek, vagy nem pont ebben a formában és/vagy sorrendben, mivel a gyász nem lineáris és személyenként eltérő lefolyású.

Az általános gyászreakciók között említhetjük a csökkent koncentrációs képességet (a gyászhoz kapcsolódó gondolataink uralják az elménket, nem tudunk ugyanúgy teljesíteni a munkában, az iskolában, az emberi kapcsolatainkban), az alvászavarokat (lényegesen több vagy kevesebb alvás is előfordulhat, akár mind a kettő is váltakozhat azonos személy esetében), az étkezési zavarokat (hirtelen eltűnik az étvágy vagy éppen sokkal többet eszik a gyászoló személy). Ezek elsősorban fizikai formában nyilvánulnak meg, de érzelmi vetületű élményeket is sorolhatunk az általános gyászreakciókhoz; az elérzéstelenítettséget (vagyis hogy hirtelen “semmit sem érzünk”, mintha minden érzelmi képességünktől eltávolodtunk volna, képtelenek lennénk kapcsolatba kerülni az érzéseinkkel és csak ürességet élnénk meg), valamint az érzelmi hullámvasút élményét is (napok, de akár órák vagy percek alatt teljesen eltérő vagy akár ellentétes, intenzív érzések váltakozása).

A gyakran emlegetett és széles körben ismert “gyász 5 fázisának” modelljét Elisabeth Kübler-Ross írta le először – haldokló betegek vizsgálata során. A kutatás a saját halállal való szembesülés pszichés folyamataira irányult, az eredmény pedig az 5 fázisból álló (tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás) modell lett. Ezt a keretrendszert később kiterjesztették a hozzátartozói gyász értelmezésére is, valamint kibővítették két további fázissal (sokk/döbbenet és bűntudat), azonban az eredeti kontextus nem a veszteséget elszenvedő személy élményének leírására irányult, hanem a haldoklás megértésére. Mivel Kübler-Ross modellje nem a hozzátartozói gyász kutatásából született, sok szakember ma már óvatosabban kezeli a fázisok lineáris alkalmazását a veszteség feldolgozásában. 

A fáziselmélet emiatt több ponton is vezethet félreértésekhez:

• A gyászolóban azt az elvárást keltheti, hogy “jól” vagy “helyesen” kell haladnia – egy irreális, nem megalapozott “menetrendhez” hasonlítja a saját haladását.
• Külső szemlélők normatív mérceként alkalmazhatják – ezáltal ők is irreális elvárásokat támasztanak önmagukban és a gyászoló felé is (“Még mindig dühös?” vagy “Miért nem jutott még el az elfogadásig?”).
• Olyan élményeket is rávetíthet a gyászolóra, amelyeket valójában nem él át (például a klasszikus értelemben vett tagadás).

Szakmai tapasztalatom szerint a más személy elvesztése miatti gyász nem értelmezhető lineáris, előre meghatározott fázisok mentén. A gyász egyéni és dinamikus folyamat. Nem adott sorrendben jelentkező “szakaszokon való áthaladás”, hanem egy mély belső átrendeződés, amelyben az érzelmi, kognitív, testi és kapcsolati dimenziók egyszerre és egymásra hatva működnek.

Míg sokat segíthet a gyászban kapcsolódni mások élményeihez, vagy kapaszkodókat keresni, fontos kiemelnünk, hogy minden gyász egyedi és nincs univerzálisan jelentkező “menetrend”. A fáziselmélet eredeti modellje nem a hozzátartozói gyász kutatásából született, a lineáris sorrend pedig nem empirikusan igazolt.

A gyásszal kapcsolatos tévhitek sokat árthatnak a gyászolóknak, de akár az őket körülvevő közösségnek is. A következő szakaszban erről beszélünk bővebben.

Tévhitek a gyászról – kinek ne higgyünk?

Mint minden más, gyakran emlegetett és boncolgatott, vagy éppen kifejezetten tabusított témáról, a gyászfeldolgozásról is számos tévhit kering a társadalmunkban. 

A gyász kapcsán mindenki találkozhatott már az alábbi néhány gondolattal, jelenséggel:

• Foglald el magadat – kösd le mással a figyelmedet! Ez talán az egyik leggyakoribb “megküzdési módszer”. Teljesen érthető reakció – az ember képtelen szembenézni a fájdalommal, amit megtapasztal, ezért próbál menekülni előle és annyira elfoglalni magát, hogy ne legyen ideje gondolkodni rajta, foglalkozni vele. Ez történhet intenzív sportolási tevékenységgel, munkával, a szociális élet aktívabb kibontakoztatásával, stb. De a feldolgozatlan gyász nem tűnik el, ha nem dolgozunk rajta, csak eltemetjük – és nem kell hozzá sok, hogy még fájdalmasabban törjön újra a felszínre.
• A veszteség által keletkező hiány pótlása – új kisállat örökbefogadása, újrapróbálkozás a teherbeeséssel, új kapcsolat kezdeményezése, létesítése. Érthető, hogy ilyenkor szeretnénk mihamarabb enyhíteni a fájdalmat – de egy új kapcsolat vagy helyzet nem tudja pótolni azt, amit elveszítettünk. A gyász feldolgozása nem ezáltal fog megtörténni.
• Ne légy szomorú, ne bánkódj – vagy legalább tedd egyedül, ne rontsd el mások hangulatát! Ez talán az egyik legszomorúbb gyászhoz kapcsolódó tévhit-jelenség. Először is, mikor próbálnak jókedvre deríteni – “ne lógasd az orrodat, ne sírj már, miért hisztizel?” Sehová nem vezet az, ha próbálják elérni, hogy ne érezzük azt, amit érzünk, vagy hogy ne éljük meg az érzelmeinket. Sőt, sokat tud rontani a gyászoló állapotán, amikor nem ismerik el a fájdalmát, elmellőzik a problémáját. Az pedig pláne nem a haladást segíti a gyász kezelésében, amikor azt éreztetik velünk, hogy a gyászunk, nyomott hangulatunk teher másoknak. “Ne húzd le mindenki más hangulatát is” – ha ezt hallja, a gyászoló is be fog zárkózni, nem kér segítséget, nem osztja meg a külvilággal, ami benne zajlik. Pedig ez elengedhetetlen a gyászfeldolgozás során, hiszen egyedül ez sokkal nehezebb, talán lehetetlen is. A támogató környezet pedig hatalmas különbséget tehet a folyamatban.
• Az idő mindenre megoldást ad! – Ez is egy elképesztően gyakran ismételt cliché. Van igazságalapja a kifejezésnek – hiszen időbe telik feldolgozni a veszteséget és idő kell, hogy enyhüljön a gyász. De maga az idő önmagában nem fog megoldani semmit. A feldolgozatlan gyász idővel sem megy sehová, még mélyülni és súlyosbodni is tud. 
• Légy erős! – Ezt is sokszor hallhatjuk. Légy erős, mikor a párod elhunyt, mert a gyerekeknek szüksége van rád. Légy erős, mikor elvesztetted az állásodat, hogy ne stresszeld a párodat a megélhetési kérdésekkel. Légy erős, mikor szakítottál a pároddal, hiszen senki nem kíváncsi a hisztizésre és ez nem nagy dolog, mindenki keresztülmegy rajta élete során. Önmagában a “légy erős” kifejezés semmit nem jelent – nem ad választ arra, hogy hogyan kellene erősnek lenni, mit kellene az adott szituációban tenni. És arra sem ad választ, hogy valójában miért is kellene erősnek lenni. Ha valamikor, hát életünk legnagyobb megpróbáltatásai, legfájdalmasabb pillanatai azok, ahol nem kell erősnek lennünk. Vagy legalábbis nem mindig és nem bármi áron.

A gyász feldolgozása – Tehát mit is kell tenni?

Mint már említettük, nincsen univerzálisan alkalmazható “recept”, amivel hipp-hopp túllendülhetünk a gyászon. 

A Gyászfeldolgozás Módszer® viszont egy sok ezer gyászoló tapasztalataira épülő, rendszerezett program. Hatékonysága nem csupán a módszertani elemekben rejlik, hanem a specialista által biztosított megtartó térben és a vezetett folyamatban. 

A program során:

• tudatosan feltárásra kerülnek a veszteségek és a hozzájuk kapcsolódó érzelmek,
• azonosításra kerülnek a feldolgozatlan, lezáratlan kapcsolati mintázatok,
• megtörténik a kapcsolati lezárás és az érzelmi rendezés,
• valamint támogatott idegrendszeri stabilizálás mellett zajlik az érzelmi munka.

A strukturált vezetés azért kulcsfontosságú, mert a gyász nem pusztán érzelmi, hanem idegrendszeri állapot is. A biztonságos keret nélkül a gyászoló könnyen túlterhelődhet, vagy elkerülő működésbe csúszhat. A specialista feladata, hogy stabil, kiszámítható, diszkrét és szakmailag kontrollált környezetet biztosítson.

A csoportok limitált létszámmal, szelekció alapján indulnak. Ez nem kizárás, hanem szakmai felelősség: csak olyan résztvevők kerülnek be, akik számára a módszer valóban megfelelő és biztonságos.

Nem minden gyász igényel szakmai kíséretet. Amikor azonban a fájdalom elhúzódik, a belső kimerültség állandósul, vagy a veszteség évek múltán is intenzív érzelmi reakciókat vált ki, akkor érdemes elgondolkodni egy specialista megkeresésén – egyáltalán nem szégyen, ha nem megy egyedül.

Összegzés

A Gyászfeldolgozás Módszer® kidolgozóinak idézetével összegeznénk és zárnánk gondolatainkat: 

“A feldolgozatlan gyászból eredő óvatosság csak behatárolja a nyitottságra, szeretetteljességre való képességünket.” – John W. James, Russel Friedman

A gyász megtapasztalása életünk során elkerülhetetlen. Így maga a gyászfeldolgozás is elengedhetetlen része az egyetemes emberi tapasztalatoknak. Fontos tudatosítani magunkban, hogy ez természetes dolog, semmi szégyellnivaló nincs benne – és hogy nem vagyunk egyedül.

Fontos ismét kimelnünk: a gyásszal kapcsolatban nincsenek kőbe vésett tények. Nincsen egyetlen egyetemes gyászreakció sem, kizárólag egyetlen megcáfolhatatlan igazság: minden gyász egyedi, mert minden ember egyedi!

A Gyászfeldolgozás Módszer® specialista oklevelet szerzett szakemberekről az alábbi linken tájékozódhat.

Ha olvasás közben magára ismert és úgy érzi, hogy egyedül nehéz továbbmenni, keressen bizalommal! Az alábbi linken olvashat részletesebben gyászfeldolgozás szolgáltatásomról, vagy akár most rögtön fel is veheti velem a kapcsolatot ezen a linken. A folyamatot akár online is elvégezheti, ha külföldön él, vagy korlátozva van mozgásában.