1. A gyász nem lineáris

Van nap amikor már jobban vagy, … és azt hiszed végre könnyebb lesz.
Azután jön a másnap …..amikor megint összetörsz. (meghallasz egy zenét, meglátsz egy képet, megérzel egy illatot)

Ez nem visszaesés.
Ez a gyász.

Nem egy egyenes út, hanem hullámok. Vannak csendesebb napok .. és vannak, amikor újra elönt minden.
Nem csinálod rosszul. Nem vagy gyenge. Egyszerűen csak szerettél valakit.

2. újrakezdés =/ felejtés

A tavasz mindig az újrakezdésről szól. De ha gyászolsz nem ilyen egyszerű.
Mert lehet, hogy körülötted minden virágzik… te pedig még mindig ugyanazt a hiányt érzed.
És ez rendben van. Az újrakezdés nem azt jelenti, hogy elfelejtetted őt. Hanem azt, jelenti, hogy megtanulsz együtt élni a hiánnyal.
A szeretet nem tűnik el. Csak átalakul.

3. Levél annak akit elvesztettél

Van valami amit még nem mondtál el neki ? Valami ami benned maradt…. egy mondat, egyérzés, egy „bárcsak „… Írd le.
Nem kell senkinek megmutatni. Nem kell szépen megfogalmazni. Csak engedd ki. Néha a kimondatlan szavak fájnak a legjobban.
És néha egy levél segít egy kicsit könnyebben lélegezni.

4. „Mi lett volna, ha … „

A gyász egyik legnehezebb része nem maga a hiány ….
hanem a gondolatok: „Mi lett volna, ha ott vagyok vele?” „Mi lett volna, ha másként reagálok?” „Mi lett volna, ha másként csinálom ?”
Ez a bűntudat csendben dolgozik benned. De az igazság az, hogy akkor a tőled telhető legjobbat tetted, amit tudtál.
Utólag mindig könnyebb mást látni. De a szereteted akkor is valódi volt. És most is az.